Csányi Erzsébet tanszékvezető köszöntőbeszéde

Hölgyeim és uraim! Tisztelt ünneplő közönség!

"Mi kék
Az ég!
Mi zöld
A föld!
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van..."

- kiált Petőfi Sándor a maga utánozhatatlanul tiszta, csengő hangján. 
A játék, az öröm hangján. 
A nyelv szárnyaiba kapaszkodva. 
Petőfi Sándor tudott repülni, repesni, tenni, akarni, élni és meghalni. 
Szavai otthon és a színházteremben is megismételhetőek 168 éve. Mert van bennük valami telitalálat, tökéletes egyszerűség és eleven lüktetés. 
Petőfi verseiben valami nagyszerűen működik, a versei lélegeznek.
Mint ahogy a világ kisebb-nagyobb dolgainak működéséhez is levegő kell. 
Levegő, oxigén, friss fuvallat a szívünk dobogásához, a testünk ritmusához, a mozdulatainkhoz, a jókedvünk, önértékelésünk fenntartásához, pillanatonként hozott döntéseinkhez, amelyből végül összeáll világunk egyensúlya. 
Nincs béke, nincs egyetértés. De a társadalmi gépezetben mégis ott kell lennie egy egyensúlyozó reflexnek, amely az események alakulásában választ ad, előbb-utóbb helyre rak, tükröt tart. Ha ez nincs meg tágabb világunkban, akkor eluralkodik a félelem, a kiszolgáltatottság, a gonosz. 
Ezt nevezzük rabságnak, szolgaságnak, légszomjnak, ez az, amitől menekülünk, helyes életösztönnel.
Mindannyiunk felelőssége, hogy ezért a tiszta levegőért küzdünk-e, hogy az igazságtalanság, nyerészkedés, aljasság, bestialitás útjára lépünk-e, avagy az emberiség azon történetét írjuk tovább, amely a szabadságról szól.
Arról a remek dologról, amely nélkül a világ nem működik, arról, hogy: "Zöld a föld, kék az ég, tavasz van..."

A Magyar Tanszék nevében köszöntök mindenkit nemzeti ünnepünk alkalmából!

"Zengj nekünk dalt!"

A Magyar Tanszék Kreatív Műhelyének programja (2016. 03. 15., Újvidék, BTK, Magyar Tanszék
Rendező: Maletaski krisztina
Szövegkönyv: Utasi Csilla